A spirituális földkerülő 1. rész

  • Bejegyezte: Barbara Hámori
  • dátum: csütörtök, február 12, 2015 -
  • 0 megjegyzés
Illés Adorján így kezdte a beszélgetést: „Üdvözlöm a Barbi rádió nézőit!” Ebből is látszik, mennyire laza és nem véletlenül a menő a kedvenc szava. Az informatikusból lett Nia tanár nem kis vállalkozásra adta a fejét: májusban elindul, hogy egy barátjával körbebiciklizze a Földet. 
Illés Adorján
Honnan jött a Föld körbebiciklizésének az ötlete? Ez azért nem olyan dolog, mint amikor valaki leugrik a boltba kenyérért!

Egy barátom tavaly körbebiciklizte Európát és 2014. november 26-án rám írt, hogy az idei terve ugyanaz, csak a Föld körül. Csak annyit kérdeztem tőle: „Mehetek?” Erre azt válaszolta, hogy persze és hogy már várta a jelentkezésem. Gyakorlatilag ezt még aznap eldöntöttük ¬- én hirtelen felindulásból. Azóta mindennap erről álmodok, ha nem éjjel, akkor nappal.

Hogyan készülsz fel erre az útra testileg és szellemileg?

Elég sok energiát belefektetek ebbe, szenvedélyesen visz előre, így ha még úgy is alakulna, hogy semmi nem lesz egészből, már azért megérte, mert ezalatt az idő alatt rengeteget fejlődtem. Testileg: karácsonykor volt egy balesetem, amikor is az örökmozgó természetemből eredően leugrottam egy nagy szikláról és a térdem „nyekkent” egyet. Ez egyszer már megtörtént ugyanezzel a térdemmel, sőt apukáméval is! Azóta gyógyítom, voltam masszőrnél és egy terapeutánál, mert az úton már balesetmentesen szeretnék majd haladni és vinni a fényt.. Kiderült, hogy a térd az alázattal függ össze, így lelkileg erre fogok figyelni, hogy milyen alázat hiányzik belőlem.

Tehát a tested az életedből fakadó alázat hiányát jelezte. Indulás előtti jelnek tudtad be a történteket, hogy ily módon is felkészülve vágj neki ennek az embert próbáló nagy útnak?

Arra nem jöttem rá, hogy miért történt, inkább azt szűrtem le ebből, hogy foglalkozni kell vele. Izgalmas a sztori, kíváncsi vagyok, hogy mik fognak ebből kiforrni.


Visszakanyarodva a fizikai felkészüléshez…Niázol, bringázol, mivel edzed még magad?

Küldöm neki, mint a gép, heti hatszor edzek! Az edzéssel kapcsolatban azt a filozófiát képviselem, hogy a fittségnek öt különböző aspektusa van: erő, gyorsaság, kitartás, hajlékonyság és reflex.  Az edzéseimet úgy próbálom összerakni, hogy mindegyikben fejlődjek, amelyik a leggyengébb, arra ráerősítek. Például hiába gyúr valaki, mint a gép, ha nem tud lemenni terpeszbe, akkor, szevasz.

A Nia elve a „Way of the body”, azaz azt csinálni, ami a testnek jól esik. Ez a többi edzésednél is jelen van? 

Ez mindenképpen része az edzéseimnek, hiszen élvezetből csinálom ezeket.

Egy barátoddal együtt fogsz elindulni május közepén. Mi az, amit biztosan magatokkal fogtok vinni?

Két év a tervezett idő, ami alatt megtesszük az utat, aztán majd meglátjuk. Amit tuti, hogy lesz: egy sátor hálózsákkal, valamint telekommunikációs eszköz, azaz a telefonom, azzal fogok blogolni. Ezenkívül viszünk vízszűrőt, mosószappant és három váltás ruhát. Az én háttér sztorim is hasonló, egy telekommunikációs cégnél dolgozom még és annak ellenére ott hagyom, hogy szuper jól keresek, nem kell megszakadnom a munkában és jófejek a kollégák is.

Úgy gondolom, ha valaki hétfőtől-péntekig ül egy irodában és nyomkodja a billentyűzetet, az nem teljesen normális, simán be lehet csavarodni tőle! Az álmainknak érdemes élni és kiszállni a mókuskerékből! Az utazásom egyik célja, hogy ezt bebizonyítsam az embereknek. Ha felülök a biciklire és tekerek, az menő érzés, jelenleg is mindenhova azzal járok, kivéve, ha szakad a hó vagy az eső, mert nincs sárvédőm.


Árpi és Zita, a szintén Földet körbe tekerő házaspár olykor munkát is vállalnak útjuk során. Felkészült vagy az utad anyagi finanszírozására?

Körülbelül három millió forintom van az útra, és ha elfogy, az is egy izgalmas kaland lesz. Eladom szinte mindenemet, mert nincs rájuk szükségem. Például van egy sarok ülőgarnitúrám, azt nem vihetem magammal, a cuccaim másik részét odaadom a szüleimnek és az albérletemet is felmondom hamarosan.

Ha visszajössz, a rengeteg élményen kívül nem nagyon lesz semmid. Akkor majd újra a nulláról kezded?

Az is eszembe jutott, miután elindulok, lehet, hogy egy hét után találkozom valami kis faluban egy lánnyal és ott, vele fogom leélni az életemet. Mint ahogy az is benne van a pakliban, hogy évekig járjuk a világot. Nyitottan állok mindenhez, azt tudom, hogy indulok.

Hogy haladsz az oltások és a vízumok elintézésével?

Az oltásokkal kapcsolatban felhívtam a Nemzetközi Oltásügyi Központot és elmondtam nekik, hogy milyen országokba megyek. Márciusban kell elkezdenem beadatni az oltásokat magamnak. A vízumoknak mostanában kezdek utánajárni.


Egy különleges táplálkozási módot is folytatsz. Hogyan tudod ezt majd útközben betartani?

Tavalyig a gyúrás mellett a rizs-csirke kombó határozta meg az életvitelemet; míg nem múlt év márciusban egy londoni Anthony Robbins szemináriumon (Robbins világhíres személyiségtréner) javasolták, hogy mellőzük az étendünkből a húst, a tejterméket, a kávét és az alkoholt, mert így sokkal több energiát tud felszabadítani a test. Mindezt egy tíz napos kihívás keretein belül próbáltam ki, és már pár nap után észrevettem, hogy kevesebb alvással jobban éreztem magam. Ezt megfejelve váltottam át a 80/10/10 HCRV (High Carb Raw Vegan) nevezetű táplálkozásra, ami 80% szénhidrátot, 10% fehérjét és 10% zsírt jelent a napi táplálkozásban. Csak nyers gyümölcsöket és zöldségeket eszek, naponta 15 banán, 4-5 narancs és zöldségek szerepelnek az étlapomon. Arra fogok törekedni, hogy ezt betartsam, de ha egy hétig csak húst tudok enni, az sem gond, a cél szentesíti az eszközt.

Ugorjunk az időben: 2015 május közepe van, az indulás napja. Honnan indultok, és merre kezditek a túrát?

Jelenleg úgy gondolom, hogy otthonról, Bajról fogok elindulni, induláskor pedig a szüleim és a barátaim fognak integetni nekem. Elindulok, és valahol majd találkozok Ádámmal, onnantól kezdve egységbe verődünk, és kalandos utunk megkezdődik. Nagyjából megvan az úti cél is, Románia felé hagyjuk el az országot.

A túrának a bicikli jóvoltából egyaránt lesz sport, és természetesen az élmény része, hiszen új embereket, kultúrákat, és országokat fogtok megismerniMelyikre fektetsz majd nagyobb hangsúlyt?

A szabadság a fontos számomra!

Van vallás, amiben hiszel?

Nincs, inkább a spiritualitásban és önmagam ismeretében. Az életfogytig tartó tanulásban hiszek, mindig van feljebb. Nem akarom lekorlátozni magam egy vallással, fenntartom annak a lehetőségét, hogy teljesen mást csináljak a következő másodpercben.


Útközben tervezed majd, hogy Niázol csak úgy random vagy amikor helyre kell billenteni önmagad?

Igen, a tánc az egy ultramenőség! Biztos vagyok benne, hogy egy csomó embert beleviszek majd a táncba. Eltudom képzelni, hogy órát tartok útközben, keresni fogom az alkalmat, az biztos. Ha úgy érzem, hogy hív a tánc, akkor nincs megállás!

A Nia érkezése az életedbe, a spiritualitás, és az, hogy rábólintottál decemberben erre az útra szerinted összefüggnek egymással?

Igen. Nyáron találkoztam először egy fesztiválon ezzel a mozgással, teljesen magával ragadott. Olyan érzés volt, mint amikor hat évesen lemész a játszótérre és azt csinálsz, amit akarsz. Ekkor néztem utána, hogy Budapesten hol tudnám ezt űzni, augusztus elején fel is mondtam (március 1-jén lesz az utolsó munkanapom). Már régóta érlelődött bennem, hogy olyannal szeretnék foglalkozni, ami számomra fontos, és amivel értéket teremtek. Október közepén végeztem el a Nia tanfolyamot és november óta már tanítom is.

Van olyan ország, amire már nagyon kíváncsi vagy?

Mindegyik országot várom, nincs kiemelt. Akiknek meséltem, hogy elindulok erre a túrára, többen is azt mondták, hogy ne menjünk háborús, diktatúrás helyekre. Szerintem meg tökre nem így lesz, ez csak a média által felfújt valami, mert ugyanolyan barátságos emberekkel fogok ott is találkozni, mint máshol. Velem csak jó dolgok történnek, ott is biztosan ez lesz. A barátom szintén hasonlóképp gondolkozik erről, ő már előttem kiszállt a mókuskerékből.



Ha valamilyen oknál fogva (betegség, sérülés, baleset, szerviz) úgy alakulna, hogy van esély a visszafordulásra, hátraarcot csinálnál, vagy inkább csak megállnál azon a bizonyos helyen, míg rendbe nem jön a helyzet?

Ezt nem tudom megmondani, inkább késleltetném a dolgot, ha már egyszer elkezdtem, akkor nyomassuk.

Azoknak, akik nem ezt a sportot választották – mert mondjuk félnek az autósoktól – milyen érvekkel kampányolnál a biciklizés mellett?

Először azt mondanám, hogy próbálja ki, ha bejön, az jó, ha nem, akkor válasszon másik sportot. Ne úgy álljon hozzá, hogy leakar fogyni 5 kilót, hanem találja meg benne önmagát és a test átalakulása egy plusz jótékony hatás. Én imádom a sebességet, biciklivel hamar el lehet jutni A-ból B-be. Akik az autósoktól félnek azoknak üzenem, hogy ők jófejek és mindannyian megférünk egymás mellett!

0 megjegyzés :

PARTNEREK: